Maradjunk a tényeknél
Mikor apám született, háború volt.
Háborúban az emberek meghalnak.
Apám halva született.
Pofozták, hogy felsírjon.
Ha pofoznak egy csecsemőt, sírni kezd.
Apám jól hallhatóan nem volt csecsemő.
Elvágták, amit el kellett,
Mosdatták, ki a vérből, a mocsokból.
De nem volt mit tenni.
A csapból is a háború folyt.
Azt mondják, háborúban az emberek meghalnak.
Azt mondják, az élet rendje a halál.
Úgy látszik, minden rendben van.
Az élet megy tovább.
Háború van.
Folyik a csap.
Egy halva született apa gyereke vagyok.
Védelmi intézkedések
A legbecsesebb szavakat
(szűz, szív, vér, láng, anya, sír?)
eltemetik magukban,
besöprik a nyelvük alá, és mint egy fémlemezt,
leszögecselik, majd körbepakolják
hörgésektől püffedt zsákokkal,
a bombák süvítése és a szétrobbanó repeszek ellen,
egykor pontos szavak törmelékeit,
jobban mondva trmlkt szórják rá,
mint betört ablak szilánkjait,
el_rapott, befejezetlen mondatokat,
artikulálatlan, jobban mondva aiuáaa hangokat,
amelyek ki tudja, honnan jönnek,
a szájüreget kővé dermedt hangsúlyokkal rakják tele,
a kicserepesedett ajkakat körbetekerik azzal,
ami épp kéznél van,
kötszerrel vagy gyolcsdarabbal,
az is fog valamit,
aztán lélegzet-visszafojtva várják,
hogy ne essen bántódásuk,
és egyszer, ha minden véget ért,
letéphessék a gyolcsot,
kiköphessék a köveket,
előkaparva a trmlkk alól,
a leszegecselt fémlemez alól
a szívet, a vért és az anyát.
(Megjelent az Alföld 2025/6-os számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tillmann Hanna grafikája.)
Hozzászólások